2010. december 22., szerda

napló

mára minden megváltozott - elképesztő ez az ingadozás - saját lábra kell állni, ez biztos, minden más humbug... állítólag ezért fizetnek, megnéztem, 2010.07.02-én készült az első dokumentum a scripthez, azóta, tehát 5 hónap alatt kaptam ezért bruttó 200 000 Ft-ot, ami havi 40 000 Ft, hm, normális ez az ember? nem.

2010. december 21., kedd

babeli zűrzavar

Van valami gyönyörű abban, amikor egy Németországban (Saxon) született osztrák színésszel, Gerd Böckmannal angolul beszélgetek a Gellért halljában Bruce Willisről.
Utána elkérte a telefonszámomat. Majd hív, mondta, ha a szerepről és a scriptről van valami mondandója.
Érdekes lesz.
Amúgy gőzerővel halad a film, tegnap is történtek dolgok, éjjel átírtam a könyvet 452-szerre.
Szegény Kamarás, nem ő lesz, hanem a Csányi a főszereplő, és annyi, de annyi szinkronicitás van ebben az egészben, hogy már számolni sem tudom.
pl: amikor eldőlt ez a kérdés, épp egy Csányi-riportfilm ment a tévében.
Van egy újabb felkérés, ami még kérdéses.
És van egy jó sztori is V-ről, a mára meggazdagodott egykori basszistáról - a la sör-címkecsere
Amúgy minden más áll, a trailer-script készülget, segítség is lesz talán, mire eljutunk a forgatásig.

2010. december 7., kedd

napló

Ismeretlen telefonszámról a mobilomon: Nagymaros érdeklődik, mi van a képregény megjelenésével. Mi ez, ha nem elismerés?
Nem vagyunk kész, de remélem, tényleg megleszünk január-február tájékán.
Más: Megjelent egy Random magazin c. netes képregény. Nem szeretném osztani az észt a fórumon, de pont az a baj, ami általában - nem jók a sztorik. És főként azért nem osztanám, mert szándékomban áll küldeni nekik egy anyagot, az egy ember két élet történetet, aminek most épp a Fogoly címet adnám... nem lenne szerencsés okoskodni előtte.
Kétségtelen vannak jó dolgok is a képregényekben, de összességében eléggé gyerekcipőben járónak tűnik a vállalkozás.
De nem baj... legalább van hova fejlődni.

2010. december 5., vasárnap

napló

A mai nap egy komplett idegbaj.
A családomban senki se normális. Oka? Szerintem a túl sok csokoládé... tavaly is ez volt. Közeledik a karácsony, itt a Mikulás, a gyerekek reggeltől estig csokit zabálnak, én nem engedném, de páromnak ez valamiért fontos (szerintem ő gyerekkorában nem kapott, ezt kompenzálja)
Na és a csokitól felpörögnek, és ha három fiúgyermek felpörög, akkor a mi idegeink is megfeszülnek... és nincs megállás.

Ne tudom, mi lenne a megoldás, én nem etetném őket ennyi csokival, de nem tudok mit tenni sajnos. Ennyi szavam van kábé... észre se veszik.

Ettől teljesen kész vagyok, nem működik az agyam, nem működnek a megérzéseim.

2010. december 3., péntek

napló

Mi járhat egy olyan valakinek a fejében, aki azt mondja délben: Egy perc múlva hívlak! aztán azóta hív.

Vagy: Mi járhat egy olyan valakinek a fejében, akivel megbeszélek egy találkozót, aztán nem jön el, nem is hív, és nem veszi fel a telefonomat. Csak két hét múlva.

Amúgy megírtam a levelemet az örökösöknek, remélem, világos lesz számukra, hogy a képregényből jó darabig nem látnak pénzt.

Az a gyanúm, hogy a Wikileaks-t, és így a kiszivárogtatásokat is, mégis az amerikai titkosszolgálat pénzeli. Ha tényleg lesznek UFO-s hírek is, akkor ez már biztos. Szeptember óta, amikor is kinevezték az ENSZ idegenen-kapcsolatfelvevő biztosát, folyamatosan adagolják az emberek felé idegen létformák létét. Nyilván, hogy ne érjen sokk-ként, ha bekövetkezik.
Amennyiben semmi ilyen nem történik, senki ne engem hibáztasson.

naplóbejegyzés

A tegnapi nap sűrű volt és tartalmas, akár egy jó húsleves.

Reggel irány Vác, munkaügyi központ, ahol kiderült, hogy az állam havi 28 000 Ft-tal dotálja álláskeresésemet... amiből lejön 8% járulék. Ezután kis elmélkedés az ügyintézővel, hogy ezt mégis hogy? Éhen halni is kevés...
Ezután át a vállalkozás támogatással foglalkozó hölgyhöz, aki először kissé kedvetlenül fogad, de aztán megenyhül, és jót beszélgetünk... alapvetően pozitív volt a terveimmel kapcsolatban, Kittenberger nevének említésére pedig felderült, mivel ő is Nagymarosi. Máris megvolt a közös téma, szóval onnan jól jöttem ki.

Aztán jött a telefon, S.J. prodjuszer, miszerint egy szappanopera van készülőben, írjam meg a szinopszist... hát ennek be kell jönnie, nincs mese. Két évig nap mint nap... kicsit tartok a bátorság hiányától, de akkor is jó lenne...

Még Vácott megírtam a szinopszis, már amennyi a kevés infóból tellett, majd bevonatoztam Pestre, közben át kellett kicsit írni, meg újraküldeni az anyagot, ez csak a szokásos .... Nyugati Mekiből átküldtem.
Azóta se hívott, pedigmég számtalan kérdésem lenne.

Aztán felmentem régi cimborámhoz, Yuyuhoz, akivel elmélkedtünk egy sort a magyar képregény helyzetéről, különös tekintettel a rajzolókra, a piacra, és a lustaságra.
Majd együtt elmentünk a Képregénykedvelők gyűlésére, ahol Jankovics Marcell volt a sztár... izé, a meghívott vendég. Sokat és magától mesélt, a végén lettek volna kérdések, de nem úgy nézett ki, mint aki valóban várja... ráadásul kibökte, amit tudni akartam: Igen, műfajnak tekinti a képregényt! Igen, pályázni lehet és kell!

Aztán hazajöttem, és kiderült végre a válasz a kérdésre, ami egész nap ott motoszkált a fejemben: Mit fog bejelenteni a NASA?
Épp emiatt a nap mondása: Én nem vagyok rasszista, de az élet szén alapú!