szünet

Szünet, az van.
Kezdjük a rosszal, és az mindent megmagyaráz. Betegség - van-e ki e szót nem ismeri?
Betegek a gyermekek, magas láz, köhögés, orrfolyás, bágyadtság meg ilyenek. Ezzel az egész elmúlt 4-5 nap legrosszabb dolgait el is mondtam.
Minden éjjel legalább egyszer fel kellett kelni lázat csillapítani, borogatás, nurophen, panadol, priznic, tea, és egyéb kellemes éjjeli foglalatosság. Ezzel egyenes arányban nappal egyre álmosabb lettem, az idő is besegít, most is ha kinézek, ragyog a nap... valahol a felhőkön túl, biztosan.
És mi volt a jó dolog az elmúlt pár napban? - Hát ezt kérdezem én is, mi volt, mi volt, tényleg, próbálok visszaemlékezni, de semmi nem jut eszembe, ez van, az élet szar, ez egy idézet persze, senki ne vegye komolyan, nem én mondtam, hanem valaki más, úgyhogy elnézést kérek.
De eléggé stimmel ez most, mert ahogy Ruger gróf mondja Humperdinck hercegnek, amikor a herceg panaszkodik neki, mennyire kimerült, mert ki kell robbantania egy háborút, meg kell ölnie a feleségét, királlyá kell koronáztatnia magát, és még rengeteg egyéb dolga van, nem ér rá nézni a kínzást (remélem jól írtam a neveket, így emlékszem rájuk, ha nem, bocs William Golding): Akkor pihenjen, felség. Ha egészség nincs, semmi sincs - és tényleg, mekkora nagy igazság, ha nincs egészség, boldogság se nagyon van.

további ötletek és a lift

A sztori egyre fejlődik, új és új szálak szövődnek, teljesen fel vagyok dobva az ígéretes kezdetektől. Asszem, ez mindent visz, nincs is értelme mással összevetni.
Bár feldobott állapotban vagyok immár két napja, azért vannak negatívumok is:
Ami, vagyis akik már régóta bosszantanak - emberek, akik képtelenek egy emeletet lefelé megtenni lift nékül.
Tegnap este, hazafelé menet, beszálltam a liftbe, a 6. emeleten. (Épp ott volt, ha nincs ott, gyalog le szoktam szaladni, olyan tetű a lift, mire felér, én már lent vagyok.)
Az amúgy is lassú, régi lift megállt a másodikon, ajtaja lassan kinyílt, és beszállt egy 25
év körüli csinos csajszi, szemmel láthatólag egészségesen. A mobilját nyomkodta, majd
benyomta az egyes gombot. Egy emelet lefelé.
Az ajtó nem mozdul, majd lassan becsukódott, döccenve elindultunk, majd, újra döccenve, megálltunk.
Ajtó lassan ki, csaj kiszáll, ajtó nem mozdul, majd lassan bezárult. Döccenve elindultunk, újra döccenve megálltunk. Ajtó lassan ki, mindeközben én roppant csúnyákat gondoltam.
Emiatt orrom előtt elment a villamos, 5-8 perc, mire jött egy busz helyette, emiatt lekéstem a buszomat, emiatt fél órával később értem haza, oké, ez a káoszelmélet, a lift miatt fél óra, ki tudja, mi történt még abban a fél órában... ez már messzire vezet, de akkor is.
Fiatal, láthatólag egészséges emberek, könyörgöm: egy emeletet lefelé lépcsőn nem a világ vége.

terjed a hír kontra boka

Nos. 24 óra az huszonnégy óra, ezalatt több örömködés is előfordulhat, pl. megjött a család, újra láthatom őket, ez nagyszerű, mintahogy az is, hogy nem voltak otthon két napig, így kipihenhettem magam végre. Kis öröm is öröm, egy kedves felszolgáló a putnál, akinél ebédre pizzaszeleteket vettem, és tényleg figyelmesen próbált nekem friss pizzát szerezni, és hogy nem sikerült, nem mikróban ,elegítette meg a szeletet, amitől gumiszerű állagot lehet elérni, hanem bevitte a konyhára, és a kemencébe tette pár percre, amitől frissnek tűnk, köszönöm innen is, jól esett.
Aztán Zs., akitől jó 14 éve huskyjainkat vettük, helyzete végremegoldódni látszik, állást kapott egy állatmenhelyen, ahová viheti 40-50 kutyáját is, ez tényleg jó hír, még ha nem is velem történt, de örülök neki, mert rossz volt látni, amikor néha meglátogattuk, milyen körülmények között él.
Mégis a legnagyobb boldogságot még mindig az a pár napja előpattant ötlet okozza, akinek csak elmondom, mindenki egyetért, hogy nagyszerű, remek, zseniális, csak így tovább, rajzolóval is konzultáltam, akinek szintén nagyon tetszett, úgy néz ki, ráharapott a dologra. AMi jó lenne, mert B. jó rajzoló, akiben van potenciál, szorgalom és tehetség, úgyhogy már csak bennem kéne meglelnem ezeket a dolgokat, és akkor akármi lehet, ráadásul szerzőtársam is lelkes, amit az is mutat, hogy kapásból megvette az egyik könyvet, ami az előtanulmányokhoz kell, hát, ennél többre most nincs is szükség egyelőre.
És most a rossz hír: le kellett mondanom a mai focit, met egyre rosszabb állapotben van a bokám, felhívtam a Sportkórházat, és kértem időpontot, az igen közeli jan. 28-at
kaptam, hát az nem holnap lesz, mindegy, el kell menni vele kivizsgáltatni, mert valami gáz van vele, porc vagy mittomén, majd kiderül, addig is mozgás nuku, hát ez kicsit elkeserít.

5 könyv

2008-ban olvasott 5 legjobb könyv-játékra a következőket felelném:
Egyrészt jól esik, valóban, hogy vannak, akik feltételezik rólam, hogy 2008-ban volt időm, energiám elolvasni 5 könyvet, amikor fogy a magyar, és akik maradunk, azok is egyre kevesebbet olvasunk, egyre több a funkcionális analfabéta köreinkben, pl. három gyermekem sem tud olvasni, és erre még az sem mentség, hogy a nagyobbik 4 és fél éves, elvégre Mozart ennyi idősen már komponált, szóval szar a helyzet.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mit olvastam az elmúlt 365 nap alatt, mindig csak az utolsóra emlékszem, a többi könyv egy nagy masszává folyik össze, ráadásul tavaly kerültek elő a könyveim többéves doboztárolás után napvilágra, és méltó helyükre, a polcokra, így több olyan könyvet újraolvastam, amit már évek, évtizedek óta nem.

Ilyen volt Raymond Chandler:Kedvesem, isten veled! c. regénye is, de mondhattam volna bármelyik másik Chandler-regényt is, egyszerűen imádom mind, az egyik legjobb írónak tartom, akit valaha olvastam, hihetetlen könnyed, szellemes, ironikus, cinikus és fanyar, Marlowe pedig egy modern lovag, romantikus alkat, csak ő és Capablanca.

Következő: Neil Gaiman: Csillagpor
Aki ismer, tudja, hogy rajongok a mesékért. Bárcsak több ilyen mese írodna, mint ez, ami pontosan beleillik a Végtelen történet, A herceg menyasszonya, a Micimackó és társaik sajnos véges sorába. A másik megjelent Gaiman regény is köztük van, hál istennek.

A harmadik: Esterházy Péter: Termelési regény
Ez egy régi adósság, és őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó ez a könyv, fantasztikus a nyelvezete, ráadásul azt sem tudtam, hogy ennyi részlete szól személyesen hozzám, hiszen mi, 68-asok egyrészt mindnyájan a szocializmusból jöttünk, másrészt én is jártam azokban az öltözőkben, ahol a Mester, ismerem azoknak az öltözőknek a szagát, a sportkrémek jellegzetes illatát, a pályákat, az ellendeleket, a bírókat, a BLASZ minden nyűgét és nyilait. Szóval nekem nagyon bejött.

És aztán: William Goldman: Mit is hazudtam
Ez az a könyv, Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejébennel egyetemben, amit évente kedvem támad elolvasni, már ha írással is foglalkozom néha, mert egyszerűen szükségem van rá. Megnyugtat, hogy egyrészt van rendszer az írásban, másrészt ezt én is tudom, és nálam okosabb és ismertebb emberek is tudják, így ha találkoznánk, lenne közös témánk. És ez jó.

Legvégül: Az összes többi, írták a szerzők
Szerencsére nem nagyon nyúltam mellé tavaly, így nem tudok most dönteni, amikor már csak egy dobásom van, most mégis, kit hagyjak ki: bármelyik Philip K. Dick ott van a szeren, éppúgy mint Dashiel Hammet, vagy éppen Szerb Antal, akit újra és újra előveszek, valamint Capek Szalamandrái, vagy Steven Saylor Róma sorozata, ami zseniális, vagy Walter Miller: Hozsanna néked, Leibowitz c. regénye... szóval voltak jó pillanatok a buszon és a vonaton 2008-ban is, na.

egy ötlet

Teljesen fel vagyok dobva. Homlokon csókolt a múzsa, és egy új, zseniális ötlet pattant elő fejemből, teljes fegyverzetben, mint Pallas Athene - egy képregény alapötlete, többet nem is mondhatok, természetesen, csak még annyit, hogy: Pablo, Genial!!! Genial!!! Várom már, hogy nekiálljunk, és csináljuk, csináljuk, csináljuk, természetesen még kell egy kis idő, utánaolvasás, mire nekikezdünk. Szerencsére nem kell kapkodni, 2011-re kell kész lennünk vele, és ezzel így is többet árultam el, mint kellett volna.
Ezért igazán rossz dologról nem is tudok beszámolni, ez az ötlet beragyogta a napomat, még lökést is adott készülő projektünknek, ugyanis annyira szeretnénk ebbe az újba belefogni, hogy felgyorsítottuk a régi befejezését. És kész van, immár a második, egyelőre végleges, verzió.
Ha valami rosszat akarok mondani, az csak annyi, hogy nem volt ma kivel elmennem snookerezni, pedig időm és kedvem is lett volna, csak ember nem akadt... de ez tényleg olyan, hogy sose legyen nagyobb bajom, nemigaz?

vonatépítés egy nap alatt vs. elalvás

Azt hiszem, át kell gondolnom az igazi boldogság, az öröm és egyéb szavak jelentését. Mert baromi jó dolog, hogy fiaim boldoggá tesznek, az, ahogy játszanak, az, ahogy fogadnak, amikor hazaérek, vagy reggel, ahogy a nyakamba ugranak, és Roli hozza a zoknit és a papucsot, hogy ideje felkelnem, de ... valóban ez lenne AZ? Remek érzés, szívmelengető, de mit tettem én ezért? A spermáimon kivül? Szóval ezen el kell töprengenem, azért az elmúlt 24 óra legörömtelibb pillanata akkor is az volt, amikor Marci este kitalálta, hogy barátjával, Tamással, valamint a segítő szerelőkkel, megépítik, röpke egy éjszaka alatt, a világ legnagyobb mozdonyát, a 40 méteres, 24 kerekes amerikai csodamasinát, amit egy könyvben látott. Ezt este kb három órán át tervezgette, manóarccal, belelkesülve, hogy végül alig tudott elaludni, őszintén, én előbb szunnyadtam el, mint ő.
"Mi majd megkérjük őket (ti. a szerelőket), hogy építsék meg, és ők majd mondják, hogy nem való ez nekünk, de mi nagyon szépen kérjük, és akkor megcsinálják. És ez biztosan meglesz, tudod, apa? Biztosan meglesz."
Persze a legnagyobb bosszúság is ehhez kötődik: annyi tervem lett volna estére, írnivaló, erre készültem egész nap, végül a nagy tervezgetés közben elaludtam, végül a saját terveimből nem lett semmi, szégyellem, és dühös vagyok magamra, miért nem vagyok képes elszántan odaülni a géphez, és dolgozni, persze szerzőtársam is egy léha alak, eh!

Rajz kontra 300 000 Ft

Kezdjük az elmúlt 24 óra legnagyobb örömével.
Sokáig úgy nézett ki, hogy legnagyobb vigasságom ez a kis ötlet jelenti, mármint hogy írom ezeket a postokat. Hurrá - ez volt a legnagyobb boldogság az elmúlt 24 órában, ezen azért el kéne gondolkozni, nemde?
Aztán szerencsére Marci fiam megmentett: négy és fél éves, és nagyon ügyesen rajzol meg színez, és az oviban a fő faliújságra rakták ki aktuális pályamunkáját, oda, ahová szülőknek szánt üzenetek mennek, egy kiszínezett Mikulást, hát mi ez, ha nem öröm és boldogság, hallelúja, dagad az apai szív, éjjen, éjjen!

Még két, nálánál idősebb kislány rajza van ott - íme, szemtanúi lehetünk egy új Michelangelo, Munkácsy, Leonardo születésének, még csak 4 és fél éves, de úgy fogja a ceruzát, mintha 6 lenne.

És most jöjjön a lelombozódás: Apeh illetékhivatala majd egyévnyi vajúdás után megszülte határozatát az illetékről, amit fizetnem kéne. 300 000 Ft - az általam számolt és vélelmezett 40 000 helyett.
Van valami 72 paragrafus, meg haszonélvezeti jog, anyám nevén, és hogy az eladott ingatlan és a megvett ingatlan ára hiába ugyanannyi, akkoris, a haszonélvezet forintosítva 4 és fél milla, és az lejön, és akkor marad ennyi meg annyi, és 300 000 a vége.
Hiába lakik velünk anyám, mert megcsináltattam neki a lakrészét, hiába gondozom, hiába szedem ki neki a napi 25 gyógyszerét, kis rekeszekbe, hiába, hiába, hiába én fizettem ki az előző házat is teljesen, hogy el lehessen adni, és az árából egy normális lakást vehessünk, ahová a banki hitel miatt nem lehetett haszonálvezetet bejegyezni, nekem ez + 300 000 Ft-omba kerül.
A pénz és a hivatal együtt okozta a legnagyobb bosszúságot - azt hiszem, nem utoljára.

aszongya: Adj célt neki

kis lépésekkel előre: azt találtam ki, hogy mindennap leírom, hogy az elmúlt 24 órában mi okozta a legnagyobb boldogságot nekem, és mi a legnagyobb bosszúságot.
Feleim!
Szurkoljatok, hogy ezt az elképzelést valahogy életben tartsam, mert egy év alatt talán kiderül, statisztikailag, mi végett létezünk, mi okoz örömöt, és mi idegesít halálra.
(amúgy a bosszúságot borítékolom: pár nap múlva a legnagyobb bosszúság rovatot ellepi a már megint be kéne írnom ide valamit, a fene... a görcs... eh, aki ezt kitalálta...)

Mindent bele

alapvetően... nos igen, mondom néktek, ez valami új...
ha-ha-ha
nem, dehogyis, már hogy lenne új, csak egy próbálkozás, hogy képes vagyok-e napi szinten valamit lefirkálni, begépelni, amiről akár azt is mondhatnánk, hogy gondolat, mondanivaló, vagy, ha nem tetszik, sületlenség, ostoba katyvasz.. már ha ez a szó ismert ebben az univerzumban

nem is tartanám fel a sort, itt mögöttem állnak, hé, te, vissza, vissza, szóval akik tülekednek, hogy ide írjanak még pár mondatot... ahogy a klasszikusban szerepel: ez valaminek a kezdete... új barátság, akár, vagy rabiga