5 könyv

2008-ban olvasott 5 legjobb könyv-játékra a következőket felelném:
Egyrészt jól esik, valóban, hogy vannak, akik feltételezik rólam, hogy 2008-ban volt időm, energiám elolvasni 5 könyvet, amikor fogy a magyar, és akik maradunk, azok is egyre kevesebbet olvasunk, egyre több a funkcionális analfabéta köreinkben, pl. három gyermekem sem tud olvasni, és erre még az sem mentség, hogy a nagyobbik 4 és fél éves, elvégre Mozart ennyi idősen már komponált, szóval szar a helyzet.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mit olvastam az elmúlt 365 nap alatt, mindig csak az utolsóra emlékszem, a többi könyv egy nagy masszává folyik össze, ráadásul tavaly kerültek elő a könyveim többéves doboztárolás után napvilágra, és méltó helyükre, a polcokra, így több olyan könyvet újraolvastam, amit már évek, évtizedek óta nem.

Ilyen volt Raymond Chandler:Kedvesem, isten veled! c. regénye is, de mondhattam volna bármelyik másik Chandler-regényt is, egyszerűen imádom mind, az egyik legjobb írónak tartom, akit valaha olvastam, hihetetlen könnyed, szellemes, ironikus, cinikus és fanyar, Marlowe pedig egy modern lovag, romantikus alkat, csak ő és Capablanca.

Következő: Neil Gaiman: Csillagpor
Aki ismer, tudja, hogy rajongok a mesékért. Bárcsak több ilyen mese írodna, mint ez, ami pontosan beleillik a Végtelen történet, A herceg menyasszonya, a Micimackó és társaik sajnos véges sorába. A másik megjelent Gaiman regény is köztük van, hál istennek.

A harmadik: Esterházy Péter: Termelési regény
Ez egy régi adósság, és őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó ez a könyv, fantasztikus a nyelvezete, ráadásul azt sem tudtam, hogy ennyi részlete szól személyesen hozzám, hiszen mi, 68-asok egyrészt mindnyájan a szocializmusból jöttünk, másrészt én is jártam azokban az öltözőkben, ahol a Mester, ismerem azoknak az öltözőknek a szagát, a sportkrémek jellegzetes illatát, a pályákat, az ellendeleket, a bírókat, a BLASZ minden nyűgét és nyilait. Szóval nekem nagyon bejött.

És aztán: William Goldman: Mit is hazudtam
Ez az a könyv, Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejébennel egyetemben, amit évente kedvem támad elolvasni, már ha írással is foglalkozom néha, mert egyszerűen szükségem van rá. Megnyugtat, hogy egyrészt van rendszer az írásban, másrészt ezt én is tudom, és nálam okosabb és ismertebb emberek is tudják, így ha találkoznánk, lenne közös témánk. És ez jó.

Legvégül: Az összes többi, írták a szerzők
Szerencsére nem nagyon nyúltam mellé tavaly, így nem tudok most dönteni, amikor már csak egy dobásom van, most mégis, kit hagyjak ki: bármelyik Philip K. Dick ott van a szeren, éppúgy mint Dashiel Hammet, vagy éppen Szerb Antal, akit újra és újra előveszek, valamint Capek Szalamandrái, vagy Steven Saylor Róma sorozata, ami zseniális, vagy Walter Miller: Hozsanna néked, Leibowitz c. regénye... szóval voltak jó pillanatok a buszon és a vonaton 2008-ban is, na.