Azt hiszem, át kell gondolnom az igazi boldogság, az öröm és egyéb szavak jelentését. Mert baromi jó dolog, hogy fiaim boldoggá tesznek, az, ahogy játszanak, az, ahogy fogadnak, amikor hazaérek, vagy reggel, ahogy a nyakamba ugranak, és Roli hozza a zoknit és a papucsot, hogy ideje felkelnem, de ... valóban ez lenne AZ? Remek érzés, szívmelengető, de mit tettem én ezért? A spermáimon kivül? Szóval ezen el kell töprengenem, azért az elmúlt 24 óra legörömtelibb pillanata akkor is az volt, amikor Marci este kitalálta, hogy barátjával, Tamással, valamint a segítő szerelőkkel, megépítik, röpke egy éjszaka alatt, a világ legnagyobb mozdonyát, a 40 méteres, 24 kerekes amerikai csodamasinát, amit egy könyvben látott. Ezt este kb három órán át tervezgette, manóarccal, belelkesülve, hogy végül alig tudott elaludni, őszintén, én előbb szunnyadtam el, mint ő.
"Mi majd megkérjük őket (ti. a szerelőket), hogy építsék meg, és ők majd mondják, hogy nem való ez nekünk, de mi nagyon szépen kérjük, és akkor megcsinálják. És ez biztosan meglesz, tudod, apa? Biztosan meglesz."
Persze a legnagyobb bosszúság is ehhez kötődik: annyi tervem lett volna estére, írnivaló, erre készültem egész nap, végül a nagy tervezgetés közben elaludtam, végül a saját terveimből nem lett semmi, szégyellem, és dühös vagyok magamra, miért nem vagyok képes elszántan odaülni a géphez, és dolgozni, persze szerzőtársam is egy léha alak, eh!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése